Bogyiszlói Népi Együttes ‎– A Bogyiszlói Zenekar

Label:
Hungaroton ‎– SLPX 18095
Format:
Vinyl, LP, Album
Country:
Released:
Genre:
Style:

Tracklist Hide Credits

I. Ugrósok / Jumping Dances
A1a Hej, Dunárul Fúj A Szél 1:41
A1b A Bátai Bíró Lánya
A1c Hol Jártál Az Éjjel
A2a Adott Isten Szekeret 1:25
A2b Csóri Kanász
A2c Hármat Tojott A Fekete Kánya
A3a Kéretik A Nénémet 1:28
A3b Aki Leány Akar Lenni
A3c Érik A Szőlő
A4a Hol Jártál Az Éjjel
Voice – Hajdú Józsefné
0:55
A4b Hej, Dunárul Fuj A Szél
Voice – Hajdú Józsefné
A5 Érik A Szőlő
Voice – Bajusz Jánosné, Hajdú Józsefné
1:05
A6a Uccu Kislány 1:11
A6b Hej Tedd Rá, Most Tedd Rá
A7 Kanásztánc (Nógrádi Verbunk / Verbunk From Nógrád) 0:58
A8a Ó Én Édes Pintes Üvegem 1:06
A8b Béreslegény
A9 Hármat Tojott A Fekete Kánya
Voice – Boda István
0:20
A10a Akkor Szép A Disznó Orra 1:20
A10b Érik A Szőlő
A11a Kanásztánc 1:45
A11b Hármat Tojott A Fekete Kánya
Il. Csárdások (Lassú És Friss) / Csárdás (Slow And Fast)
A12 Hej Rozmaring 1:27
A13 Nem Bánom, Hogy Juhásznak Születtem 2:10
A14 Isten Veled, Bogyiszló Faluja 1:45
A15a Kis Pej Lovam A Födeles Rájcsurban 1:35
A15b Csípd Meg, Bogár
Ill. Asztali Nóták / Table Songs
B1a Igyál Betyár
Voice – Boda István
1:40
B1b Ha Feltűröm A Gatyámnak Két Szárát
Voice – Boda István
B2a Esteledik, Alkonyodik 1:30
B2b Sej-Haj, Zsubrik Pajtás 0:57
B3a Megkötötték Néköm A Koszorut
Voice – Hajdú Józsefné
2:24
B3b Búra, Búra, Nagy Bánatra Születtem
Voice – Hajdú Józsefné
B3c Kis Pej Lovam A Födeles Rájcsurban
Voice – Hajdú Józsefné
Iv. Rác Nóták / Serbian Tunes
B4 Kóló / Kolo 1:25
B5 Kólók / Kolos 1:17
B6 Kólók / Kolos 1:20
V. Sváb Nóták / German Songs
B7 Untitled 4:17
Vl. Kolompár - Cigány Nóták / Gipsy Tinkers' Songs
B8a Hallgató / To Listen To 3:40
B8b Táncnóta / Dance Song
Vll. Rákóczi - Induló / Rákóczi March
B9 Rákóczi - Induló / Rákóczi March 1:30

Credits

Notes

Ajánlott irodalom / Bibliography

1-Járdányi Pál: Magyar Népdaltípusok (I.-II.kötet) Zeneműkiadó 1977. Bp.
2-Járdányi-Olsvai: A Magyar Népzene Tára VI. kötet Akadémiai Kiadó Bp. 1973.
3-Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (Népművelési Propaganda Iroda, Bp. 1970.)
4-Rajeczky-Gönyey: 111 népi táncdal (Zeneműkiadó Bp.1975.)
5-Olsvai-Könczöl: 88 Tolna megyei népdal (Tolna megyei Tanács, 1974)
6-Pesovár Ferenc: Béres vagyok, béres (Fejér megyei népzene) Székesfehérvár, 1982.
7-Kodály-Vargyas: A magyar népzene
Zeneműkiadó Bp. 1976
8-Vargyas Lajos: A magyarság népzenéje (Zeneműkiadó Bp. 1981.)
9-Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok (I.kötet) Pécs 1940.
10-Borsy-Rossa: Tiszán innen, Dunán túl (Zeneműkiadó Bp. 1953.)

(További leírás a lemezről magyar nyelven az angol nyelvű szövegek alatt található)

The Bogyiszló Folk Orchestra

Bogyiszló, on the banks of the Danube, forms a traditional bridge between the folk-music „vernaculars” of eastern Tolna County and Kalocsa. Geographically it originally belonged to the region between the rivers Danube and Tisza, and only became part of Transdanubia after the course of the Danube was changed during the regulation of the river in the 19th century. Yet the village’s links with the latter area are not recent, as the inhabitants, who were Calvinists, migrated to Bogyiszló during the Reformation from Tolna County, where the majority of the inhabitants were Roman Catholic.
The present Bogyiszló Orchestra came about from the merger of two previous ensembles. The present band leader („prímás”) János Orsós Kis succeeded his uncle (violinist and band leader Ferenc Kis Bogdán) who died in 1948 as head of his orchestra, which provided a string accompaniment to the old dance ensemble. Among the members were viola player Lajos Orsós, who still plays in the Bogyiszló Orchestra, and Antal Bogdanovics, who died in 1968.
The other ensemble that merged to form the orchestra of today was formed in 1947. Led by violinist and band leader András Orsós (who is at present second violin under János Orsós Kis), this orchestra predominantly consisted of tamburas, with János „Köles” („Millet”) Kovács playing the first tambura, Ferenc Kovács the tambura-viola, and Péter Bogdán the double-bass. (The tambura was a very popular instrument in this region in the 1920s. For János Orsós Kis too, it was his first instrument, which began he began playing at the age of nine, only switching to the violin later. His father, János Orsós Sr, was a tambura-player and band leader.)
The two orchestras have been playing together since 1969, led by János Orsós Kis. According to the accounts of the musicians themselves, their predecessors used to play music at places quite a long way from Bogyiszló as well, going particularly often to the other bank of the Danube. The inhabitants of Fajsz, Bátya, Dusnok, Miske, Sükösd and Csanád were ethnically mixed, and alongside Hungarian music they would also request South Slav („Rác”, „Tót” / Slovak), Gipsy and German („Swabian”) dance music. János Kovács recalls those days:
„When I started playing the tambura at the age of six, I first learnt Hungarian pieces, as that was all that was called for in Bogyiszló. These Rác kolos (B/4, 5, 6) I only learnt later, from the old musicians who had been to play scores of times in Fajsz and Dusnok. There they would be requested to play them at weddings, and we, as children, learnt them from them in the meantime. Over there the people are more South Slav…Rác people.”
„When I was nine, during the war, we would still go there, across the Danube – we used to call it Bogyiszló Without, as it practically belonged to Bogyiszló – but later we stayed away, and nowadays we never play in the region between the Danube and the Tisza.”
These days it is rare for an orchestra of this type still to be functioning in its original form. The old way of life, with its small communities (and well tried customs of merry-making) has disintegrated all over the country, and one might think that under such conditions a village orchestra playing peasant music would lose its public. But this has not been the case with the Bogyiszló Orchestra. The dance ensemble, which was formed in the 1950s and seeks to foster traditions, has also helped extend the life of the old tradition. When the older generation, which could still bring an innate culture onto the stage, became too old to perform, the young people of Bogyiszló formed a new ensemble in 1977 (led by Mrs. Tamás Streer). This reorganized local group has prevented an excellent orchestra from breaking up; by providing them with a sensible purpose, it has salvaged their music-making for the generation that has followed. Energy and a sense of purpose on the group’s part have aroused again the waning interest of village people in traditions, and by shaping the common inheritance into a stage production, recruited fervent fans for the colourful, beautiful folk music and dances of Bogyiszló at national festivals and even on tours abroad.
The music on this record was recorded on April 24, May 21 and May 22, 1983 in the library of the Cultural Centre at Bogyiszló itself, where the orchestra, the dancers and selected singers had been invited. Although the record aims to present as many sides of the present-day orchestra as possible, it also includes a few songs by members of the dwindling older generation whose successors they are.
Most of the songs sung by the Bogyiszló Folk Ensemble as they dance have already been „relearned” by common effort, yet they sound authentic both in mood and in the idiomatic way they are performed. (Ferenc Sebő)

A Bogyiszlói Zenekar

A Duna mentén fekvő Bogyiszló, hagyományait tekintve, hidat képez Kelet-Tolna és Kalocsa népzenei „nyelvjárásai” között. Földrajzilag valamikor a Duna-Tisza közéhez tartozott, s csak a Duna múlt századi szabályozásakor, a kanyargó meder átvágása révén lett a Dunántúl része. E tájhoz fűződő kapcsolata azonban mégsem újkeletű, hiszen református lakossága innen származik; a reformáció idején rajzott ki a katolikus többségű Tolnából.
A mai bogyiszlói zenekar két együttes összekapcsolódásából keletkezett. Vezető prímása Orsós Kis János a háború után, az 1948-ban elhunyt nagybátyja (Kis Bogdán Ferenc, hegedűprímás) örökébe lépve került annak régi zenekara élére. Ez az együttes kísérte vonós muzsikájával a régi táncegyüttest. Tagjai: a most is vele muzsikáló Orsós Lajos brácsos és az 1968-ban elhunyt Bogdanovics Antal voltak.
A mai zenekar másik részét alkotó együttes 1947 óta működött. Orsós András hegedűprímás mellett (aki jelenleg másodprímás), ebben a zenekarban a tamburák domináltak. Kovács János „Köles” prímtamburán, Kovács Ferenc tambura-brácson, Bogdán Péter pedig nagybőgőn játszott. (A tambura nagyon népszerű hangszer volt ezen a vidéken a 20-as, 30-as években. Maga Orsós Kis János is tamburán kezdett muzsikálni kilenc éves korában, s csak később tért át a hegedűjátékra. Apja, id. Orsós János tamburaprímás volt.)
A két zenekar 1969 óta játszik együtt, Orsós Kis János vezetésével.
A zenészek beszámolói szerint, elődeik működési területe a Bogyiszlótól távolabbra eső területekre is kiterjedt. Különösen gyakran jártak át a Duna túlsó felére. Fájsz, Bátya, Dusnok, Miske, Sükösd, Csanád kevert etnikumú lakosságának a magyar zene mellett délszláv („rác”, illetve „tót”), cigány, valamint német („sváb”) táncmuzsikával is kellett szolgálni. Kovács János így mesélt erről:
„Mikor hatévesen tamburázni kezdtem, először magyar számokat tanultam, Bogyiszlón csak az ment. Ezeket a rác kólókat (B/4, 5, 6) már később az öregektől tanultuk, mert ők rengeteget jártak át Fajszra, Dusnokra játszani. Ott lakodalmakban rendelték tőlük, mi pedig mint gyerekek, közben eltanultuk tőlük.. Mert ott délszlávok vannak inkább, …rácok.
Még, amikor én kilenc éves voltam, a háború ideje alatt jártunk át, túl a Dunán, Kül-Bogyiszlónak is mondtuk, szinte Bogyiszlóhoz tartozott, de később aztán elmaradtunk, úgy hogy ma már a Duna-Tisza közé nem járunk.”

Napjainkban már nem mindennapi dolog, hogy egy ilyen típusú zenekar teljes felállásban működik. A régi életforma a kis közösségekkel (s a szórakozás e jól bevált módjával) együtt országszerte felbomlott már. Azt gondolhatnánk, hogy ez a tény kihúzza a talajt egy parasztzenét is játszó falusi zenekar lába alól. A bogyiszlóiak esetében azonban nem ez történt. Az ötvenes években megalakult hagyományőrző táncegyüttes meghosszabbította a hagyomány utóéletét. Amikor aztán ez az idősebb nemzedék, amely még veleszületett kultúráját vitte színpadra, kiöregedett, a bogyiszlói fiatalok 1977-ben új együttest alakítottak (Streer Tamásné vezetésével). Ez az újjászerveződő helybeli közösség nem engedte széthullani a kitűnő zenekart, s értelmes célt tűzve eléjük, átmentette muzsikálásukat a következő nemzedék számára is. A hagyomány iránti megcsappant érdeklődést energikus, céltudatos munkával ébresztették fel a falu népében s a közös örökséget színpadi produkcióvá formálva, sok lelkes hívet szereztek Bogyiszló színes, szép népzenéjének és táncainak az országos fesztiválokon és külföldi útjaik során.
A hanglemez felvételei 1983. IV. 24-én, V. 21-én és 22-én készültek Bogyiszlón, a Művelődési Ház könyvtárszobájában. Ide hívtuk be a zenekart, a táncosokat és a kiválasztott énekeseket. Bár a lemez szándéka szerint a zenekart kívánja sokoldalúan bemutatni, néhány dal erejéig az egyre ritkuló idősebb nemzedék képviselőit is megszólaltattuk.
A Bogyiszlói Népi Együttes tánc közben elhangzó dalai már jórészt az együttes munka során „visszatanult” énekek, mégis hitelesen csengenek, hangulatukban s ízes tájnyelvi előadásukban egyaránt. (Sebő Ferenc)

Reviews