Various ‎– Magyar Népzene Kodály Zoltán Fonográf-Felvételeiből / Hungarian Folk Music Collected By Zoltán Kodály Phonograph Cylinders

Label:
Hungaroton ‎– LPX 18075-76
Format:
2 × Vinyl, LP, Mono
Country:
Released:
Genre:
Style:

Tracklist

A1 Halottsirató / Dirge: Elrepült A Madár 2:03
A2a Szomorú Az Idő, Meg Akar Változni 1:19
A2b Ha Tudtad Határát Rövid Szeretetnek 0:56
A2c Szomorú Jaz Idő, El Akar Változni 0:29
A2d Amere Én Járok, Még A Fák Es Sírnak 0:53
A3a Katona Sem Lettem Vóna 0:50
A3b Túl A Vizenn Egy Almafa 0:54
A3c (Ugyanaz Furulyán / The Same On Flute) 0:48
A3d Túl A Vizen Egy Almafa 1:25
A4a Verjen Meg Az Egek Ura Tégedet 2:25
A4b Túl A Vizenn Egy Szilvafa 0:58
A4c Hej, Rab Vagyok, Rab Vagyok 1:40
A4d Elment A Madárka 0:50
A4e (Ugyanaz Furulyán / The Same On Flute) 0:30
A4f Szomorufüzfának 0:34
A5a Elment, Elment A Madárka 1:22
A5b Erdő Nincsen Zőld Ág Nélkül 1:30
A5c Ádjon Isten Jó Estvét Csárdásné! 1:03
B1a Tova Vagyon Egy Diófa 0:53
B1b Napom, Napom, Fényes Napom 0:59
B1c Egy Kicsi Madárka 2:27
B2a Bóthajtásos Az Én Szobám 2:07
B2b Amott Egy Kis Bokor Mellett 0:29
B2c Ha Felűllök Kis Pej Lovam Hátára 0:43
B3a Meg Kell A Buzának Érni 1:06
B3b Kifogyott A Tóból Mind A Sár 0:38
B3c (Ugyanaz Furulyán / The Same On Flute) 1:37
B3d (Ugyanaz Esz-Klarinéton / The Same On Clarinet (E Flat)) 1:03
B4a Azhol Én Elmenyek 0:49
B4b Ej, Minden Ablak Előtt 1:22
B4c Az Alfőldi Pusztán Fúj A Szél 0:56
B5a Ifjuságom Csulámádar 0:44
B5b Hej, A Mohi Hegy Borának 0:50
B5c1 A Citromfa Levelestől S Ágostól 1:41
B5c2 Édesanyám Kiállott A Kapuba
B5c3 A Citromfa Levelestől, S Ágástól
B6a Szegíny Szabó J'Erzsi 1:18
B6b Elindula József Is 0:57
B6c Hallgassátok Meg Magyarok, Amit Beszéllek 2:39
C1a Tavasz, Tavasz, Szíp Ződ Tavasz 0:34
C1b A Búzamezőben 1:26
C2a Áráss Rózsám, Arass 1:06
C2b Egész Váras Mind Aluszik 0:20
C2c A Varga Hazara 0:51
C3a Dicsőség Mennyben Az Istennek 0:59
C3b Mostan Kinyílt Egy Szép Rózsavirág 0:48
C4a Újesztendő, Vígságszerző 1:33
C4b Serkenj Fel, Kegyes Nép 0:45
C5a Jöjjön Haza Édesanyám 2:16
C5b Meghót, Meghót A Cigányok Vajdája 0:19
C5c "Zsidós" - (Táncdallam Dúdolva) / "Jewish" - (Dance Tune Hummed) 0:33
C6a Eddig Rózsám Tiéd Vótam 0:23
C6b Dunná, Dunná Tarka Dunná 0:27
C6c Ne Búsuljon Senki Menyecskéje 0:31
C7a A Buzába A Disznó Csak A Farka Látszik 0:39
C7b Azért Jöttem Ide Gurigázni 0:38
C8a Kerek Ucca-Szegelet 0:24
C8b Vékon' Cérna, Keménmag 0:18
C9a Fürdik Az Hódvilág A Tó Tengeriben 0:58
C9b Cserebogár, Sárga Cserebogár 1:20
C9c Érik A Ropogós Cseresznye 0:25
C10a Megszabadult A Szalóci Talló 0:45
C10b "Az Ökör A Földet Nem Magának Szántja" (Új Stílusú Népdal Citerán / New Style Folksong On Zither) 0:44
C10c "Slingolt Az Én Gyócsingemnek Az Alja" (Új Stílusú Népdal Esz-Klarinéton / New Style Folksong On Clarinet - E Flat) 1:13
D1a "Vígan, Vígan Víg Angyalom" (Duda-Dallam Furulyán / Bagpipe-Tune On Flute) 0:53
D1b "A Vidróczki Híres Nyája" (Magyar Tánc Furulyán / Hungarian Dance On Flute) 1:00
D2a "Fehér László Nótája" (Hegedűn / On Violin) 1:11
D2b "Fehér László Táncnótája" (Hegedűn / On Violin)
D2c "Eddig Vendég Jól Mulattál" (Táncdallam Hegedűn / Dance Tune On Violin) 0:59
D3a "Oláh Lakodalmas" (Hegedűn / Valachian Wedding Tune On Violin) 0:39
D3b "Magyar Tánc" (Hegedűn / Hungarian Dance On Violin) 0:28
D3c "Ruszaszka" (Hegedűn / "Russian" On Violin) 0:37
D3d "Árgyelána" (Hegedűn / "Transylvanian" On Violin) "Érik A Szőlő" 0:40
D4a Mikor A Pásztor Elvesztette A Kecskéit: "Kecskék Siratása", "Kecskék Megtalálása (Hegedűn / When The Goat-Herd Lost His Flock: "Lament For The Goats", "Finding The Goats" - On Violin) 1:39
D4b "Mikor Kőszálakat Kecskének Néz", "Mikor Igazán Megtalálta", "Csárdás" (Örömében, Hogy Megtalálta Őket - Hegedűn / "When The Goat-Herd Takes The Rocks To Be Goats", "When Really Found Them", "Csárdás" (In His Joy At Fingind Them) - On Violin) 2:26
D5a "Magyar" (Hegedűn / "Hungarian" - On Violin) 0:35
D5b "Magyar" (Hegedűn / "Hungarian" - On Violin) 1:08
D5c "Oláhos" (Hegedűn / "Valachian" - On Violin) 0:27
D6a "Öregek Tánca: Lassú" ( Furulyán / "Dance Of The Old: Slow" - On Flute) 1:26
D6b "Öregek Tánca: Friss" (Furulyán / "Dance Of The Old: Fast" - On Flute) 0:59
D6c "Cigánytánc" (Hegedűn / Gipsy Dance - On Violin) 1:00
Mindhárom (D7a,b,c) Rutén-Román Zenész Előadásában / All The Three (D7a,b,c) Performed By A Ruthenian-Rumanian Player
D7a "Magyar Tánc" (Hegedűn / Hungarian Dance - On Violin) 1:05
D7b "Magyar Tánc" (Hegedűn / Hungarian Dance - On Violin) 0:35
D7c "Magyar Tánc" (Hegedűn / Hungarian Dance - On Violin) 0:32
D8a "Sertéshívogató" ( Jelzés Kanásztülkön / Calling The Swine - Signal On Swineherd's Horn) 2:01
D8b "Tehénhívogató" (Jelzés Katonai Fisz-Trombitán / Calling The Cows - Signal On Military Trumpet - F Sharp) 1:49

Credits

Notes

Kották: Kodály Zoltán sajátkezű lejegyzései.
Notes: Transcriptions in Kodály's handwriting.

A füzetben található fényképek Kodály Zoltán felvételei.
Photographs by Zoltán Kodály (in booklet)

A dobozon és a kísérő füzeten: Kodály lejegyzéseket ellenőriz.
Box top and album cover: Kodály checking notations

Made in Hungary / 1983

A lemezek sztereó és mono hangszedővel is lejátszhatók.
The records can be played with stereo or mono cartridge.

Archív felvételek / Historical recordings
Technikai rekonstrukció / Technical reconstruction: Pál Sztanó
A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének laboratóriumában. In the laboratories of the Institute of Musicology of the Hungarian Academy of Sciences.

A magyar nyelvű jegyzetek az angol nyelvűek alatt találhatók.

Lujza Tari: Hungarian folk music from Zoltán Kodály’s phonograph recordings

All of us to a greater or lesser degree long to know about life in the past. The phonograph, invented by Thomas Edison in 1877 first made it possible to record and objectively reproduce the human voice in all its complexity. This was particularly important for folk music which, at the time, was already studied scientifically. Hungarian ethnomusicologists recognised the importance of the new invention. Béla Vikár’s folksong collection, started in 1895, had such persuasive power that not only those in the profession but amateurs amongst the intellectuals, acting in the spirit of the times, helpfully shouldered the high costs of phonograph equipment in the interests of a good cause. The decisive moment nevertheless proved to be when Kodály and Bartók – who were as familiar with Hungarian ethnography as with current work done by ethnomusicologists abroad, and were also spurred on to research into folk music by their attitude to music such – themselves set out to work in the field.

Kodály first collected folk music in 1905 in the Mátyusföld region of northern Hungary, an area which for some years remained the pricipal scene of his collecting work. The use of phonograph equipment was preceded by thorough preparatory work, lasting a number of years, which was based on transcriptions. Kodály continued to use this method later as well, when already in possesion of phonograph equipment. Thus he wrote in the preface to the 1937 Hungarian edition of his Magyar Népzene (Hungarian Folk Music): „The worst method with the phohograph is to record tunes not notated in advance. The subsequent transcription of these make difficulties, and their words are often inaudible.” And a few lines before: „Especially a first, exploratory collection is not worth risking the expenses of the phonograph.” He chose singers and instrumentalists of sound memory who were thoroughly familiar with the tunes, and went to see them on a number of occasions. In spite of most thorough preparations it nevertheless happened that local conditions determined the circumstances of a recording. Thus he noted at the bottom of the score of a folk-custom tune collected in Barslédec (County Bars, Northern Hungary):
„In 1914 Anna Kis was no longer alive
Erzs.Lat. (Erzsébet Latika) sick
(Mrs.Fazekas?) Only Juli Székely”
(The score marked F:194 is in file 27 in the Archives in Kodály’s home.)

Following the Second World War Kodály also used a tape-recorder in his collecting work. The record was nevertheless compiled entirely from phonograph material. One of the reasons is that the quality of tape-recordings in the infancy of the new equipment was hardly an improvement on that of the cylinders that has survived two world wars, indeed on occasion the opposite was true. Copies taken from phonograph cylinders naturally have much surface noise, let us not forget, however, that they were made sixty to seventy years ago and that the fact that they can be played at all must really be reckoned a miracle. Musical reasons as well justify sticking to the earlier material. The infinitely greater richness of the musical material of the first half of the century allowed for a choice of technically satisfactory music which would present the musical consciousness of the Hungarian peasantry. True, by 1900 Hungarian folk music had changed a great deal under the influence of folksy art-songs and the verbunkos (recruiting song) type of dance music, in its bulk it nevertheless remained intact. To quote Kodály once again: „The folk song especially in the pre-war (1914) decades was peerlessly flourishing.” (Hungarian Folk Music, 1960, p.6) The idea was that the record should present the way village folk in Hungary made music early this century as reflected in the width of Kodály’s scholarly interests, and the many regions in which he did his field-work, if possible giving several versions. This material is so ample in itself that – except for a few Rumanian instrumental dance-tunes – the presentation of his Rumanian and Slovak collections, which is of lesser importance, could not be undertaken. The presentation of types governed the choice even of Hungarian instrumental music.

Comparing these recordings with Kodály’s and Bartók’s transcriptions it springs to mind what a variety of rhythm and tempi, and especially what refinement of ornamentation is covered by a single score. Since Kodály’s Hungarian Folk Music as supplemented by the thesaurus of examples compiled by Lajos Vargyas is used by just about every secondary of tertiary institution of music teaching in Hungary, educational aspects were borne in mind as well when making the selection. This is one of the reasons for presenting types in their variations.

Confronting original folk music sources and Kodály works which they inspired was not a primary purpose, nor was it, however, avoided. Reference is made in given cases, and bibliographical data are given for published tunes. This applied only to melodies published by Kodály himself, or under his direction, e.g. in the various volumes of the Corpus Musicae Popularis Hungaricae.

The quality of the recordings also influenced the selection, thus not a single tune collected by Kodály in Transdanubia could be chosen.
Quality is also the reason why certain years (1912, 1914) figure disproportionately often. This does not apply to the distribution of months. It was Kodály who liked to go on his rural rides after winter was over, in early spring, before the new agricultural season started. As a result he did much of his collecting in April. Within this framework the choice of performers was up to the editor, and it was endeavoured to assure wider currency to those folk-singers whose talents and manner of performance very likely had a considerable influence on Kodály (György Váncsa Vaszi).

Tari Lujza: Magyar Népzene Kodály Zoltán Fonográf Felvételeiből

Kisebb-nagyobb mértékben mindannyian vágyódunk a régebbi korok, emberek életének megismerésére. A múlt század végén a fonográf volt az a találmány, mely elsőként volt képes objektíven rögzíteni és reprodukálni az ember egyik legszemélyesebb tulajdonságát: a hangját, annak minden színével, árnyalatával. Igen fontos volt ez az eszköz a zene – különösen az akkoriban már tudományos igénnyel is mérlegelt népzene – szempontjából. A magyar néprajztudomány felismerte a találmány jelentőségét. Vikár Béla 1895-ben megkezdett népzenegyűjtése olyan bizonyító erejű volt, hogy a hivatalos szakembereken kívül a kor szellemét megragadó, segítőkész amatőr értelmiségiek némelyikét is a fonográf magas költségeinek vállalására ösztönözte az ügy érdekében. A népzene megismerése szempontjából azonban mégis az a pillanat vált döntővé, mikor a hazai néprajztudomány – valamint a nemzetközi néprajz- és népzenetudomány – eredményeit magáévá tevő, ugyanakkor a műzene oldaláról is a nép zenéjének feltárására sarkallt Kodály és Bartók is útnak indult.

Kodály 1905-ben, Észak-Magyarországon (Mátyusföldön) gyűjtött először népzenét, s néhány éven át ez a terület maradt gyűjtése legfőbb színhelye. Fonográffelvételes gyűjtéseit néhány éven keresztül tartó, alapos előkészítő munka előzte meg, mely az írásos feljegyzésen alapult. Kodály később, már fonográf birtokában sem tért el ettől a munkamódszertől. A Magyar Népzene (1937) előszavában figyelmeztet is: „Leghelytelenebb eljárás, előre le nem jegyzett dallamokat felvenni a fonográfba. Ilyenek utólagos lejegyzése a hengerről nagy nehézséggel jár, szövegük gyakran érthetetlen.” Pár sorral előbb pedig: „Különösen első, felderítő gyűjtésre nem is érdemes a fonográf költségeit kockáztatni.” Jó emlékezetű, nagy dalismeretű énekeseit, hangszerjátékosait többször is felkereste. A leggondosabb előkészítés ellenére is előfordult azonban, hogy a felvétel körlményeit végül a helyszínen tapasztaltak szabták meg. Egy Barslédecen (Észak-Magyarország, Bars megye) gyűjtött népszokás-dallam kottájának legaljára a következőket jegyzi fel:
„1914-ben Kis Anna nem élt
Lat. Erzs. (:Latika Erzsébet) betegen
(Fazekasné?) Csak Székely Juli”

(Az F194/a jelzetű kotta a Kodály lakásán levő Archívum 27-es sz. dossziéjában található.)

Bár Kodály a II. világháború után már magnetofonnal is gyűjtött, e lemezek anyagát kizárólag fonográf-felvételeiből állítottuk össze. Ennek egyik oka az, hogy a magnetofon kezdeti korszakából származó felvételek minősége jóformán alig jobb (néha pedig még rosszabb), mint), mint a két háborút átszenvedett hengereké. A fonográfhengerekről készült másolatok természetesen zajosak. Ne feledjük azonban, hogy 60-70 év előtt készült felvételekről van szó, melyeknél ma már a puszta lejátszhatóság is csoda. A másik ok, amiért a magnetofonos gyűjtések helyett Kodály korábbi, fonográfhengeres gyűjtéséből válogattunk, zenei természetű. A század első feléből összehasonlíthatatlanul gazdagabb zenei anyagból válogathattuk ki a technikailag is alkalmas zenéket a magyar parasztság zenei tudatának bemutatására. A népies műdal és a verbunkos hatására ugyan zenénk sokat változott a múlt század fordulójáig, tömegében mégis érintetlen és egységes volt. Idézzük újból Kodályt: „…a népdal, különösen az 1914-es világháború előtti évtizedekben páratlan virágzás korát élte.” (A Magyar Népzene, 1960-as kiadás, 6.o.). Lemezeink anyagát igyekeztünk úgy összeállítani, hogy Kodály sokoldalú tudományos érdeklődésén – s az általa bejárt területeken – keresztül lehetőleg több változattal képviselve mutassuk be a századelő népi zenélésmódját. Ez az anyag önmagában is olyan bőséges, hogy – néhány román hangszeres táncdallamot leszámítva – nem vállalkozhattunk kisebb jelentőségű szlovák és román gyűjtésének közlésére. Hangszeres magyar-zenei felvételei közül is elsősorban típusokat válogattunk.

A Kodály és Bartók által kottába átírt (népzenében használt kifejezéssel: lejegyzett) dallamokat tanulmányozva szembeötlik: a dallamok és ritmusok, a tempók milyen differenciáltsága, mindenekelőtt pedig a díszítések mennyi finomsága rejlik egy-egy kottaképben! Mivel Kodály művének, a Magyar Népzenének a Vargyas Lajos által összeállított Példatárral kiegészített változatát szinte minden közép- és felsőfokú zenei intézményben használják, a válogatásban pedagógiai szempontokat is szem előtt tartottunk. Részben ezt szolgálja a típusoknak a variánsaikban való bemutatása.

Nem volt elsődleges célunk az eredeti népzenei források és a belőlük született, általuk ihletett Kodály-művek szembesítése, de természetesen nem is kerültük el e lehetőséget. Az adott esetekben hivatkozunk rájuk, mint ahogy a közlésben megjelent dallamoknál is feltüntetjük a megjelenés adatait. Ennél csak a Kodály által, illetve az ő irányítása alatt, például a Magyar Népzene Tára egyes köteteiben kiadott dallamok jöhettek szóba.

A felvételek minősége részben befolyásolta válogatásunkat. Dunántúli gyűjtéséből (Alsok, Bolhás, Karád) sajnálatos módon egyetlen dallamot sem választhattunk. A minőség okozza azt is, hogy bizonyos évek (1912, 1914) aránytalanul sokat szerepelnek másokhoz képest. (A hónapokra nem érvényes ugyanez, mert Kodály a tél végén, tavasz elején, az újabb mezőgazdasági munkák megkezdése előtt igyekezett falura menni – így sokat gyűjtött áprilisban.) Ezen belül már a szerkesztőn múlt az előadók megválasztása; ez esetben igyekezett azoknak a személyeknek a hangját széles körben ismertté tenni, kiknek énekkészsége, előadói alkata minden bizonnyal Kodályra is nagy hatással volt (például, Váncsa Vaszi György).

A jelzésekről, adatokról
A fonográfhengerek jelzete a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének Népzenei Archívumában: KF (: Kodály Fonográf). Mivel itt kizárólag Kodály-hengerek szerepelnek, nevének kezdőbetűjét nem jelöljük minden egyes számnál. (A jelzés azonban nem tévesztendő össze a Pátria-lemezek F jelzetével!) A hengerek adatait a következő sorrendben adjuk meg: A gyűjtés helye, a megye (terület) neve, a gyűjtés ideje. Az előadó neve, életkora. A henger száma, a jegyzőkönyv (jk.) száma és oldalszáma a Zenetudományi Intézet Népzenei Archívumában. Az utolsó szám a hengerről készült magnetofontekercs számát jelzi. Ez után az első közlés, illetve Vargyas Példatár száma és az esetleges feldolgozás adatai következnek. Például: Istensegíts (Bukovina), 1914. IV. Varda (Nyisztor) Balbina, 50 éves. F186/c, jk. 144/36. 1885. Megjelent: EM 2.sz., valamint K-V. 95.sz. Feldolgozás: Magyar Népzene II/9 valamint Székely fonó 3. jelenet 5.sz.
A szövegek jelölésekor a tájnyelvi jellegzetességeket igyekeztünk feltüntetni. A köznyelvben nem használt szavak, kifejezések jelentését is megadjuk. (A tájnyelvi szavak magyarázatát főképpen múlt századi nagy szótárainkból, valamint helyszíni tapasztalatokból vettük.) Gömbölyű zárójel () mutatja az előadói stílusból eredő szótagnyelést, illetve nyelvjárási betűkihagyást, toldást. Szögletes zárójelbe [] kerültek a hengerre rá nem fért, vagy annak kopása (törés, penészedés, stb.) következtében kimaradt részek. A kottaillusztrációkról: Technikai okoknál fogva teljes közlésre nem vállalkozhatunk. Valamennyi közölt kotta Kodály Zoltán lejegyzése, saját kézírásában. (A fénymásolatok nagyrészt a Kodály Archívumban, Budapest, Kodály Körönd 1., kisebb részben a Zenetudományi Intézetben készültek.)

Rövidítések:

K-V: Kodály Zoltán Vargyas Lajos: A Magyar Népzene. (Az 1960-as kiadásra hivatkozunk.)
MNGy: Magyar Népköltési Gyűjtemény XIV. Nagyszalonta. Szendrey Zsigmonddal Kodály Z. Budapest, 1916.
MNT: A Magyar Népzene Tára (Az utána következő szám a sorozat egyes kötetei jelzi: II. Jeles napok, Budapest, 1953; III/A Lakodalom, Budapest, 1955.)
MH: A Néprajzi Múzeum birtokában levő fonográfhengerek jelzete: „Múzeumi Henger”. (A lemezeken csak a nagyszalontai anyag.)
EM: Erdélyi Magyarság, Székely népdalok. Bartók Bélával Kodály Zoltán, Budapest, 1921.

Köszönöm mindazoknak a segítségét, akik e lemezek létrejöttét támogatták; mindenekelőtt Kodályné Péczely Saroltának, aki a tudományosan még feldolgozatlan kéziratanyag (kották, gyűjtőfüzetek, tudományos jegyzetek, stb.) használatát és részbeni kiadását segítőkészen lehetővé tette; Rajeczky Benjaminnak, Sárosi Bálintnak, Somfai Lászlónak, Szokolay Sándornak és Vikár Lászlónak, akik értékes tanácsokkal láttak el. A Néprajzi Múzeum Zenei Osztálya részéről Gábry Györgynek, a nyelvi kérdésekben nyújtott segítségéért Balogh Lajosnak és Seregy Lajosnak, a lemez kivitelezésére vonatkozó technikai tanácsokért pedig Sztanó Pálnak tartozom köszönettel, aki egyben a hangmérnöki munkákat is vállalta. Hálás szívvel gondolok magára Kodály Zoltánra s mindazokra az ismeretlen falusi értelmiségiekre, akik nehéz munkájában segítségére voltak gyűjtései színhelyén. Legfőképp azonban magukra az előadókra, kik sok esetben fontos munkáik megszakítása árán, félelmüket, szereplési izgalmukat legyőzve álltak a soha nem látott ismeretlen „tölcséres” gép elé, hogy hangjukat, hangszerjátékukat nekünk, utódaiknak üzenetül küldjék.

Reviews