Various ‎– Magyar Népzenei Antológia - Tánczene I. / Anthology Of Hungarian Folk Music I. - Dance Music

Label:
Hungaroton ‎– LPX 18112-16
Series:
Format:
5 × Vinyl, LP, Compilation, Mono
Box Set
Country:
Released:
Genre:
Style:

Tracklist

Dél-Dunántúl / Southern Transdanubia
I.A 1-2. Karikázó / Round Dances
I.A 3-5. Kanásztánc / Swineherd's Dances
I.A 6-7. Ugrós / Leaping Dances
I.A 8-13. Friss Csárdás - Lassú És Friss Csárdás - Ugrós, Lassú És Friss Csárdás / Fast Csárdás - Slow And Fast Csárdáses - Leaping Dance, Slow And Fast Csárdáses
Nyugat-Dunántúl / Western Transdanubia
I.A 14-19. Söprűtánc - Karácsonyi Pásztortánc - Lakodalmi Táncok - Ugrós És Friss Csárdás / Broom Dance - Christmas Shepherd's Dance - Wedding Dances - Leaping Dance And Fast Csárdás
I.A 20. Nagyon Lassú Tánc / Very Slow Dance
I.A 21-24. Lassú Lengetős - Veszprém Megyei Fogás - Sétálós Kopogós / Slow Swinging Dance - Veszprém County Catching Dances - Walking And Rapping Dances
I.A 25-26. Juhait Kereső Pásztor / Shepherd Seeking His Sheep
Rábaköz / Rábaköz
I.B 1-3. Dus / Fast Csárdáses (Dus)
I.B 4-6. Verbunk És Friss - Verbunk / Verbunk And Fast - Verbunk
I.B 7. Friss Csárdás / Fast Csárdás
Csallóköz / Csallóköz
I.B 8-9. Bertóké Verbunk / Bertók's Verbunk
I.B 10-13 Lassú És Friss Csárdás / Slow And Fast Csárdáses
Nyugati Felföld / Western Hills
I.B 14-20. Színalázás / Dance Sequence
I.B 21-25. Kanásztánc - Gyertyástánc - Sallai Verbunk / Swineherd's Dance - Candle Dance - Sallai's Verbunk
Ipoly-mente / Ipoly Valley
I.B 26-30. Nógrádi Verbunk És Friss - Menyasszonytánc - Huszárverbunk És Friss / Nógrád Verbunk And Fast - Bride's Dance - Huszár Verbunk And Fast
Délkelet-Dunántúl / South-Eastern Transdanubia
II.A 1-2. Ugrós - Párnatánc / Leaping Dance - Pillow Dance
II.A 3-5. Karikázó / Round Dances
II.A 6-7. Kanásztánc / Swineherd's Dances
II.A 8-13. Ugrós - Ugrós És Lassú Csárdás / Leaping Dances - Leaping Dance And Slow Csárdás
II.A 14-18. Szegény Csárdás És Friss - Friss Csárdás / Slow Csárdás And Fast Csársáses - Fast Csárdáses
Mezőföld / Mezőföld
II.A 19-22. Leány Körtánc - Kanásztánc - Ugrós / Girl's Round Dance - Swineherd's Dance - Leaping Dances
II.A 23-24. Juhait Kereső Pásztor / Shepherd Seeiking His Sheep
Szlavónia / Slavonia
II.B 1-3. Rezálás - Kalala - Gúnártánc / Rezálás - Kalala - Gander's Dance
Bácska / Bácska
II.B 4-9. Karikázó - Oláhos És Friss / Round Dance - Wallachian Dances And Fast
II.B 10-11. Lassú Csárdás / Slow Csárdáses
Kalocsai Sárköz / Kalocsa-Sárköz
II.B 12-14. Selyemcsárdás / Silk Csárdáses
II.B 15-18. Lassú És Friss Csárdás, Mars / Slow And Fast Csárdáses, Marches
Kiskunság / Kiskunság
II.B 19-21. Kun Verbunk - Törökös - Kun Legényes / Cumanian Verbunk - Turkish-Style Dance - Cumanian Lads' Dance
Galga-Vidék / Galga Valley
II.B 22-27 Karikázó - Kanásztánc - Lassú És Friss Csárdás / Round Dance - Swineherd's Dance - Slow And Fast Csárdáses
Dél-Alföld / Southern Great Plain
III.A 1-4. Oláhos - Oláhos És Friss - Mars / Wallachian Dance - Wallachian And Fast - March
III.A 5-10. Lassú És Friss Csárdás / Slow And Fast Csárdáses
Keleti Felföld / Eastern Hills
III.A 11-15. Karikázó / Round Dances
III.A 16-18. Bodnártánc / Cooper's Dances
III.A 19. Verbunk / Verbunk
III.A 20-24. Lassú És Friss Csárdás / Slow And Fast Csárdáses
Tisza-Vidéki Cigányság / Gypsies In The Tisza Valley
III.A 25-26. Botoló / Stick Dances
III.A 27-28. Cigánytánc / Gypsy Dances
Felső Tisza-Vidék / Upper Tisza Valley
III.B 1-5. Hajlikázás / Bending Dance
III.B 6-7. Oláhos / Wallachian Dances
III.B 8-9. Pásztor Botoló / Shepherd's Stick Dances
III.B 10-14. Magyar Verbunk - Lassú És Friss Csárdás / Hungarian Verbunk - Slow And Fast Csárdáses
Szilágyság / Szilágyság
III.B 15. Legényes / Lads' Dance
III.B 16. Lakodalmas / Wedding Dance
III.B 17. Magyar Verbunk / Hungarian Verbunk
III.B 18-20. Lassú És Friss Csárdás / Slow Csárdás And Fast Csárdáses
Mezőség / Mezőség (Transylvanian Heath)
IV.A 1-3. Sűrű És Ritka Tempó / Fast Tempo And Slow Tempos
IV.A 4. Verbunk / Verbunk
IV.A 5-8. Magyar / Hungarian
IV.A 9-18. Lassú - Sebes Lassú - Csárdás - Porka - Hétlépés / Slow - Quick Slow - Csárdáses - Porkas - Seven Steps
IV.A 19-22. Juhait Kereső Pásztor / Shepherd Seeiking His Sheep
IV.A 23. Rákóczi Mars / Rákóczi March
IV.B 1-3. Ritka És Sűrű Magyar - Verbunk / Slow And Fast Hungarian - Verbunk
IV.B 4-7. Lassú Cigánytánc - Lassú Csárdás - Szapora / Slow Gypsy Dances - Slow Csárdás - Swift Dance
IV.B 8-11. Sűrű És Ritka Magyar / Fast Hungarian Dance And Slow Hungarian Dances
IV.B 12. Magyar / Hungarian
IV.B 13-15. Cigánytánc - Ritka És Sűrű Csárdás / Gypsy Dance - Slow And Fast Csárdáses
IV.B 16-17. Szökős / Leaping Dances
Kalotaszeg
V.A 1-3. Legényes / Lads' Dances
V.A 4-6. Verbunk / Verbunks
V.A 7-10. Lassú És Friss Csárdás / Low And Fast Csárdáses
V.A 11-12. Juhait Kereső Pásztor / Shepherd Seeking His Sheep
Maros - Küküllő-Vidék / Maros - Küküllő-Valley
V.A 13. Leány Körtánc / Girls' Round Dance
V.A 14. Féloláhos / Half Wallachian
V.A 15-22. Magyaros - Lassú - Féloláhos - Székely Verbunk - Szökő / Hungarian Dances - Slow - Half Wallachian - Székely Verbunk - Leaping Dance
Moldva / Moldavia
V.A 23-24. Magyaros - Kezes / Hungarian Dance - Hand Dance
V.A 25-26 Forgós - Csárdás / Turning Dance - Csárdás
Székelyföld / Székely Country
V.B 1-2. Verbunk / Verbunk
V.B 3-5. Forduló - Lassú / Turning Dances - Slow
V.B 6-8. Korcsos - Cigánycsárdás / Half Bred Dances - Gypsy Csárdás
Gyimes
V.B 9-10. Lassú És Sebes Magyaros / Slow And Quick Hungarian Dances
V.B 11-17. Kettős Jártatója És Sírülője / Walking And Fast Couple Dances
V.B 18-19. Féloláhos És Verbunk / Half Wallachian And Verbunk
V.B 20-22. Rendes Héjsza / Right Proper Chase
Bukovina
V.B 23-25. Silladri - Csárdás / Silladri's - Csárdás

Companies, etc.

Credits

Notes

A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének gyűjteményéből szerkesztette: Martin György, Németh István, Pesovár Ernő

A sorozat szerkesztője dr. Falvy Zoltán a Zenetudományi Intézet igazgatója.

Selected from material at the Musicological Institute of the Hungarian Academy of Sciences by György Martin, István Németh and Ernő Pesovár.

Series editor Dr.Zoltán Falvy - Director of the Musicological Institute of the Hungarian Academy of Sciences.

Előszó / Preface

A XIX. század végén, 1895-ben Vikár Béla fonográf-felvételeivel megkezdődött a magyar népzene tudatos gyűjtése. Az első néhány száz népdal után bizonyossá vált, hogy olyan zenei anyanyelv él a vidéki lakosság körében, amelynek megismerése, rendszerezése és közzététele igen fontos, és amely a városi ember számára is, a zenei élet számára is, de az európai zene egésze szempontjából is különleges értéket képvisel.
Kodály Zoltán és Bartók Béla 1905-1906-os fonográfos gyűjtőútjai után, számukra, a közzététel, a kottában való közlés volt a legfontosabb. Zongorakísérettel már 1906-ban megjelentettek 20 magyar népdalt. Ezután kezdték meg a tudományos feldolgozást, miközben folytatták a gyűjtőmunkát.
Az első népzenei hanglemezek terve a harmincas években merült fel. A Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával, 1936-ban "Magyar Népzenei Gramofonfelvételek" (1.sorozat) címen, kísérőfüzettel ellátva, 4 lemezt adott ki. A négy lemezen 27 dallam szerepelt Somogy, Tolna megyéből. A két megye azt jelezte, hogy az 1.sorozat dunántúli dallamokat közölt néhány énekestől és egy "hosszú-furugla" játékostól. A hangfelvételeket Bartók Béla és Kodály Zoltán jegyezték le (ezeket a kísérőfüzet közölte); a jegyzetek összeállítását, a füzetek szerkesztését, a szövegek angol nyelvre való fordítását Bartha Dénes végezte el. Így írt a "Tájékoztató"-előszóban:
"Bartók Béla alapvető rendszerezése nyomán a magyar népzene anyagát négy dialektusterületre szoktuk felosztani. Az itt közölt első sorozat 27 dallama az I. (dunántúli) dialektusterületről való, és jellemző erre a vidékre. Más vidéken ugyanezek az énekek többé-kevésbé eltérő változatban fordulnak elő (így pl. a 19. sz. Fehér László-ballada). - Az itt közölt és felvett 27 dallam Dunántúl magyar népzenei anyagának természetesen csekély töredéke: az adott körülmények közt egyelőre meg kellett elégednünk ennyivel."
A további népzenei gramofonfelvételek előkészítése 1937-38-ban folytatódott. Az új vállalkozás szélesebb alapokon, "Pátria" néven jelent meg. Népmese és népzene sorozattá alakult, a Magyar Rádió és a Néprajzi Múzeum közös vállalkozásaként.
Ortutay Gyula a kísérőfüzet előszavában megállapította, hogy a népi kultúra kutatói számára nem elegendők a szövegkiadások, vagy a kottakiadások: „… a szájhagyományozás stílusát, legbensőbb vonásait nem lehet az írásos irodalom eszközeivel hiánytalanul megörökíteni. Valami, szinte a legdöntőbb mozzanat, mindig kimarad, jelezhetetlen” Amíg a fonográfhengeres népzenegyűjtés első volt Európában, addig a hanglemezen való megörökítés késett. Pedig a hanglemez nemcsak a „megörökítés” egyik formája volt, hanem a kutatómunka segítője is, a tudományos megfigyelés „laboratórium-szintű” segédeszköze is. A negyvenes évek falukutatói és fiatal segítőtársaik összeválogatták az első Pátria-lemezek népdalait, népmeséit. 107 lemezen 530 ének volt, 9 furulyán, 7 hegedűn és 14 dudán előadott dal. Ez jelent meg először. Kiadtak még 20 meselemezt és elkészült még 30 matrica, megtörtént a próbapréselés, de végül mégsem jelentek meg a lemezek. Az elkészített és csak részben megjelent 157 lemez után a II. világháborút követően még csaknem 100 mikrómatrica készült (a 60-as évek előtt) elsősorban Lajtha László közreműködésével, de ezek a lemezek sohasem jelentek meg. A népzenei hanglemezekre igény mutatkozott, és az 1950-es években a Népművészeti Intézet mintegy 50 darabot a régi sorozatból ismét kiadott. – A modernebb technika és a fellendülő magyar népzenetudományi kutatás eredménye az az 1964-ben megjelent nagylemez, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportja a Nemzetközi Népzenei Tanács (IFMC, ma ICTM) magyarországi kongresszusára állított össze 23 dallammal. A lemez népdaltípusok szerint osztályozott, a régi és az újstílusú népdalokból válogatott. Ezt az elvet bővítette ki Rajeczky Benjamin újabb lemez-sorozataival: Magyar Népzene 1. (1968), 2. (1972), 3. (1982) cím alatt; 12 nagylemezen 250 dallamot tett közzé a következő csoportokban: I. A,B. Régi réteg, II.A. Európai örökség, II.B. Újstílusú dallamok, III.A.B. Hangszeres népzene, IV.A,B. Népszokások dallamai. A csoportok mind a három albumban megismétlődtek. 1980-ban megjelent Sárosi Bálint Magyar Hangszeres Népzene című albuma, amely nem a dallamtípusok, hanem a hangszertípusok szerint csoportosította a hangszeren előadott népzenét.
A 80-as évek elején két centenárium adott alkalmat néhány archív-lemez megjelenésére: az egyik Bartók születésének 100. évfordulójára jelent meg, Somfai László szerkesztésében és kommentárjával: „Magyar népzenei hanglemezek Bartók Béla lejegyzéseivel” (3 lemez közül 2 Bartók, 1 Deutsch Jenő lejegyzéseivel); a másik Kodály Zoltán 100. születésnapjára „Magyar népzene Kodály Zoltán fonográf felvételeiből” címmel, Tari Lujza gondozásában.
A hatvanas évek óta néhány kislemezen jelentek meg népdalok, részben könyv-mellékletként, részben önállóan: Dille Dénes a Documenta Bartókiana mellékleteként 1965-ben Bartók biskrai arab gyűjtésének néhány fonográfhenger másolatát közölte; 1970 után a Néprajzi Múzeum Népzenei Gyűjteményéből jelent meg ún. fólia lemez Vikár Béla, Bartók Béla, Kodály Zoltán és Lajtha László eredeti gyűjtéseinek közzétételével. Szerkesztői Sztanó Pál és Tóth Margit voltak. Ezt követően vidéki múzeumaink adtak még ki hanglemezeket helyi gyűjtéseikből. (Pl. Együd Árpád: Somogy Néprajza, mellékletként: Somogyi népzene. Szerk.: Olsvai Imre)
Most a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete – a Népzenekutató Csoport jogutóda – 30 nagylemezen tesz közzé népdalokat. Ez tanúsítja, hogy a XX. század utolsó évtizedeiben sem csökken az érdeklődés a magyar népzene iránt. A népzenekutatók nagy tudományos tapasztalattal, komoly gyűjtőmunkával, s a dallamrendezés újabb és újabb eredményeivel felkészülten válogatták ki a csaknem százötven ezer népdalt tartalmazó gyűjteményből azt a többszáz vokális és instrumentális példát, amit a lemezek tartalmaznak. Első alkalommal kap külön – illő – helyet a néptánc (5 lemez), s ez azt az igényt kívánja kielégíteni, amely a hetvenes évek óta a néptánc-mozgalomban jelentkezett. A mozgalommal együttjáró oldódás, módosulás, ti. a néptánc zenéjének divattá válása, terjedése gyakran már eltorzította az eredeti zenei matériát, sztereotíp ritmusokat alakított ki, eltávolodott a forrásoktól. Lemezeinken táncdialektusok követik egymást területi-földrajzi elrendezésben.
A lemezsorozat összeállításánál a bartóki koncepciót tartották szem előtt a szerkesztők, vagyis a dallamok a 30 lemezen földrajzi, azon belül műfaji elrendezésben, néha monografikus módon sorakoznak egymás után.
A csoportok:
1. A magyar nép tánczenéje (táncdialektusok szerint)
2. Nyugati dialektusok (Kis-Alföld, Dunántúl, Szerémség)
3. Északi dialektusok (Mátyusföld, Zoborvidék, palócok, Északkeleti hegyvidék)
4. Középső dialektusok (Alföld, Tisza-vidék)
5. Keleti dialektusok
a) Székelység, Kalotaszeg, Mezőség, Gyimes
b) Moldva
A magyar népzenekutatás eme nagyszerű vállalkozása mellett megjelennek a kottás közlések, folytatódnak a Magyar Népzene Tára munkálatai, napvilágot látnak a népdaltípusok, az új népzenei tipológia újabb kutatási eredményei. A sokrétű publikációs munka mind egyaránt fontos. Végső célja az, hogy a néphagyományt minél több oldalról bemutassa, s az autentikus források megismertetésével életben is tartsa.

1984. október

Dr. Falvy Zoltán

Preface

The collection of Hungarian folk music started with Béla Vikár's 1895 phonograph recordings. After the first few hundred folksongs it became clear that a musical idiom was alive among the rural population and that it was important that this become known, arranged systematically and published, being something of value to those who lived in towns as well, and to music in Hungary, indeed in the whole of Europe.
Zoltán Kodály and Béla Bartók after their 1905-6 collecting tours using a phonograph gave priority to the publication of this material in the form of scores. As early as in 1906 they published 20 Hungarian folksongs with piano accompaniment. They only started on scholarly research into the material after that date while continuing their collecting work. The first folk-music records were planned in the 1930s, and in 1936 the Hungarian National Museum, with the help of the Hungarian Academy of Sciences, issued four records complete with programme leaflets entitled Hungarian Folk Music Gramophone Recordings (Series No.1). The four records contained 27 melodies from Somogy and Tolna counties, i.e. Transdanubian melodies which had been collected from a handful of singers and from a long shepherd’s pipe player. The recordings were made by Béla Bartók, László Lajtha and Vilmos Seemayer, and the melodies transcribed by Béla Bartók and Zoltán Kodály. (The scores were included in the programme leaflet.) The notes were arranged, the leaflets edited and the texts translated into English by Dénes Bartha. In the Preface he wrote:
„Following Béla Bartók Hungarian folk music is usually divided into four dialect regions. The 27 melodies in the present, first series originate from dialect region I (Transdanubia), and are typical of it. In other areas the same songs occur in variants that differ to a greater or lesser degree (for example the László Fehér Ballad, No.19) The 27 melodies recorded and published here are of course a mere fragment of the Hungarian folk music of Transdanubia, but in the given present circumstances we had to rest content with doing this much.”
The preparation of the further folk music recordings continued in 1937-38. The new project had a broader base and was given the title „Patria”. It became a series of folk tales and folk music as a joint undertaking by Hungarian Radio and the Ethnographical Museum. In the preface to the programme leaflet, Gyula Ortutay pointed out that text editions and scores were insufficient for those doing ethnographic research: „The style and innermost features of oral tradition cannot be fully perpetuated in writing. Something, almost the most decisive aspect, is always lacking and cannot be indicated.”
Hungary had been the first country in Europe to collect its folk music on phonograph cylinders, but it lagged behind in recording on discs, although records constituted one form of „perpetuation” and also assisted research work and scholarly observation on a „laboratory level”. The rural sociologists of the 1940s and their young assistants selected the folksongs and folk tales for the first Patria records. The 107 records included 530 songs, 9 melodies for flute, 7 for violins and 14 for bagpipes. This appeared first, and was followed by 20 folk tale records. A further 30 matrixes were prepared and test mouldings were, but the records were not issued. After these 157 records that had been prepared and in part released, almost 100 other micro-moulds were made after the Second World War (before the 1960s), relying largely on the work of László Lajtha, but these records have never been released either. And yet there was a public demand for recorded folk music, and in the 1950s the Institute of Folk Art reissued some 50 pieces from the first series. More modern techniques and reliving Hungarian ethnomusicology are in evidence in a long-playing record compiled by the Folk Music Research Group of the Hungarian Academy of Sciences for the IFMC (today the ICTM) congress held in Hungary. It was issued in 1964, and contained 23 melodies. The record is arranged according to folksong types selected from what are known as the old-style and the new-style. Benjamin Rajeczky has expanded this principle in a more recent series of records of his entitled Hungarian Folk Music 1 (1968), 2 (1972) and 3 (1982). The Lps include 250 melodies in the following grouping: I. A, B – Ancient Layer; II. A – European Inheritance; II. B – New Style Melodies; III. A, B – Instrumental Folk Music; IV. A, B – Melodies to accompany Folk Customs. This arrangement was repeated in all three albums. Meanwhile, in 1980, Bálint Sárosi’s album, Hungarian Instrumental Folk Music appeared. The arrangement is by types of instruments used and not types of melodies.
The early 1980s brought two centenaries which provided opportunities for the release of archival material. The first marked the centenary of the birth of Béla Bartók. It was edited and annotated by László Somfai and entitled Hungarian Folk Music Records with Béla Bartók’s Notations. (Of the three records, two were accompanied by Bartók’s transcriptions and one by those of Jenő Deutsch.) The other, marking the centenary of Zoltán Kodály’s birth, was edited by Lujza Tari and entitled Hungarian Folk Music from Zoltán Kodály’s Phonograph Recordings. Since the 1960s folksongs have appeared on a few 7-inch records, some with book supplements and some independently. In 1965 Denis Dille issued a few copies of phonograph-cylinders from Bartók’s collection of Arab music in Biskra, as a supplement to his Documenta Bartókiana. After 1970, a foil disc was issued by the folk music collection of the Ethnographical Museum, containing melodies originally collected by Béla Vikár, Béla Bartók, Zoltán Kodály and László Lajtha, edited by Pál Sztanó and Margit Tóth. Some provincial museums have also issued records of items on their collections (e.g. The Folk Music of Somogy, ed. Imre Olsvai as a supplement to a volume by Árpád Együd: The Ethnography of Somogy County).
The Musicological Institute (the successor to the Folk Music Research Group) of the Hungarian Academy of Sciences is now issuing 30 LPs of folksongs, as evidence of the fact that recent years have not meant a decline in interest in Hungarian folk music. Ethnomusicologists have selected several hundred vocal and instrumental examples from a collection of nearly 150,000 folksongs bringing to bear great scholarly experience, serious collecting activity and a knowledge of the latest methods int he arrangement of melodies. For the first time a proper, distinct place is assigned to the folk dance (on five records), in an effort to meet a demand evident since the 1970s and the folk dance movement. Relaxation and a laid brack attitude have gone hand in hand with fashion and, the music used for folk dancing has often distorted the original musical material, developing stereotype rhythms that deviate from the source. The records released here present dance dialects in a geographical arrangement.
In compiling this series of records the editors have kept Bartók’s noting in mind. The melodies on the 30 records follow a geographical arrangement. Within that the arrangement is according to genres. The groups are as follows:
1. Dance music of the Hungarian people (arranged by dance dialects)
2. Western dialects (Small Hungarian Plain, Transdanubia, Syrmia)
3. Northern dialects (The Mátyus country, the Zobor region, Palots country, and the North-Eastern Hills)
4. Central dialects (Great Hungarian Plain and the Tisza region)
5. Eastern dialects
a) The Székely country, Kalotaszeg, the Transylvanian Heath and Gyimes
b) Moldavia
This splendid undertaking by Hungarian ethnomusicologists has been undertaken in parallel with the ongoing work on a series of books Corpus Musicae Popularis Hungaricae and the publication of scores, folksong types and the latest results in creating a new typology for folk music. Each strand of this variegated work is of equal importance, and each ultimately aims at presenting the folk tradition from as many angles as possible, and at sustaining it through allowing it to be known from all its authentic sources.

Dr. Zoltán Falvy

Reviews